Az ember a gyerekek körében örök fiatal marad, szokták volt mondani. Én óvónőként azt mondhatom, hogy közel a nyugdíjhoz is iszonyatosan fiatalnak és életerősnek éreztem magam, majdnem olyannyira, hogy gondolkodtam, hogy biztosan el akarok-e menni én nyugdíjba. Persze nem volt nehéz, hiszen iszonyatosan aranyos és kedves kollégám voltak, és a gyerekek is nagyon sok szeretetet adtak világ életemben. Összességében azt tudom mondani, hogy tökéletes munkahelyem volt egész életemben, hiszen nekem ezen kívül más helyen sosem kellett dolgoznom. A főnököm is mindig nagyon korrekt és rendes ember volt.
Én tehát úgy tudok nyugdíjba menni, ahogyan sokan csak szeretnének, és ezért azt gondolom örökké hálás leszek az életemnek. Ezt mutatja az is, hogy a nyugdíjas búcsúztatómra rengetegen eljöttek. Meglepetés volt, mert én azt gondoltam, hogy csak az aktuális kollégák lesznek ott, azonban jóval többen voltak, és még az első dajkáltjaim közül is eljöttek a legkedvesebbek, olyanok, akiknek a gyerekeit szintén én dajkáltam az oviban. Kaptam tőlük egy iszonyatosan szép és kedves ajándékot egy vászonkép formájában, hiszen ők gyerekként imádták, hogy ha olyan dolgokról meséltem nekik, ahová el tudnak látogatni, így pedig az örök kedvenc a Balaton lett.
Az ajándék csomagoló alatt pedig nem volt más, mint egy gyönyörű Balaton vászonkép, amit meg kell, mondjak őszintén, megkönnyeztem, hiszen nem is gondoltam volna, hogy erre nem csak én emlékszek, hanem az ő emlékképeikben is ennyire erősen és szépen ének ezek a mesés délutánok. Mindenkinek csak azt tudom kívánni, hogy ennyire szép élete és ennyire jó munkahelye legyen, mint amilyen nekem volt. Rengeteg boldog ember lenne akkor a földön.